Mobil kemencénkben vállalunk rendezvényekre kiszállítással, vagy helyben fogyasztásra történő ételek sütését! Bármely étel elkészítése megoldható a kemencében! Ehhez természetesen egyeztetés szükséges!

Mint tudjuk, a kemence magas és egyenletese hőmérsékleten percek alatt elkészíti azt az ételt amelyet a háziasszonyok órák alatt tudnak csak megsütni!

Időt és energiát takaríthatnak meg azok akik ezt választják, mert gondolja meg ha otthon pl. ballagást tart egy 15 főre 4 fajta étellel. Hány órát áll a konyhában? Hány órát szellőztet?
Ne feledjük a jól elkészített kemencés ételeknek párja nincs!
Nyűgözze le vendégeit miközben spórol idejével és energiájával.

Érdekességek a kemence kialakulásáról!

A magyar gasztronómia a magyar kultúra egyik kiemelkedő eleme, változatos, kreatív ételféleségekkel, egyedi és karakteres ízvilággal büszkélkedhet. Konyhakultúránk több mint ezeréves történelmi fejlődés eredménye, amely Magyarország jó természeti adottságain, valamint az évszázados tradicionális állattartás, növénytermesztés és a manufakturális élelmiszer-előállítás örökségén alapul.

Kecskemét környéki falvak régészeti ásatásaiból tudjuk, hogy szabadban álló kemencéjük csak azoknak a házaknak volt, amelyek nem rendelkeztek konyhai sütőkemencével. A szabadon álló kemencék előnye az volt, hogy nyári időszakban nem melegítették fel a lakást, ha sütöttek-főztek bennük. télen viszont a belső kemencéket használták, mert így védve voltak az időjárás viszontagságaitól, és a sütéskor keletkezett meleg a szobát is felfűtötte. Ezért a külső kemencéket csak időszakosan, jobbára nyáron használták.
A 19. században a külső kemencék szerepe lényegesen nem módosult; kiegészítő sütőhelyekként használták őket. Jelentőségük a 19. század végén, még inkábba a 20. század első felében nő meg, mikor a szobai kemencék lassú visszaszorulása megkezdődik. Az átalakított lakóházak udvarán a kenyérsütést, de gyakran a húsfüstőlést is a külső kemencékben végzik.
A századforduló tájékán az ország egyes területein élt az a gyakorlat, hogy a falu szélén közös használatú kemencéket építettek. Ezekben a sütés meghatározott rend szerint történt, karbantartásukra általában tavasszal került sor. Ilyen kemenceegyüttesek a Szigetköz, a Csallóköz és az Ormánság falvaiban fordultak elő.